Micsoda négy nap!

A. A. Milne a Micimackó és A  Micimackó kuckója révén lett kultikus íróvá. Ám kevesen tudják, hogy több más műve is megjelent magyarul. Többek között a Holnemvolt című rendkívül vicces meseregény, vagy a Micsoda négy nap!. Egy ízig-vérig bit könyv, sok humorral, egy halottal és szerethető szereplőkkel.

A Micsoda négy nap! című regényt a Micimackóhoz hasonlóan nem sokkal megjelenése után Karinthy Frigyes ültette át magyarra. Lelkesedése érhető. A bájos, humoros történet kriminek indul. Hogyan másképp indulhatna egy angol regény? Hisz tizennyolc esztendős, fiatal hősnője, Jenny épp egy rokona hullájába botlik a regény kezdőlapjain. Hogy aztán gyors menekülésbe fogjon. Ahogy az lenni szokott, nagy útján megtalálja a Nagy Őt is. Egy másik szálon pedig betekintést nyerhetünk egy önelégült, alacsony, kövér író hétköznapjaiba. Humor és szellemes párbeszédek sokaságán keresztül aztán kiderül, hogyan is halt meg Jane néni, a botrányosan modern színésznő.

Az itt-ott kissé pongyola és sematikus történetvezetés megbocsátható a kedves bájért, amely minden szereplőt szerethetően botladozó teremtésnek mutat be. A nők nagyon nők, és még akkor sem feledkeznek el kedves ruhadarabjaikról, ha nagy veszélyben vannak. A férfiak pedig nagyon férfiak, lovagiasak, önfeláldozóak, igazi hősök akarnak lenni. Még ha olykor ez érdekükben is áll.

Lássuk, mi a legfontosabb a két barátnő számára, amikor a sok kaland után végre találkoznak:

„Akkor Jenny és Nancy egymás karjaiba omlott.

- Ó, Jenny, drágám!

- Ó, drágám, Nancy!

Derek elhatározta, hogy magukra hagyja őket. A rengeteg rémes kaland után, amin keresztülmentek, biztosan sok mondanivalójuk van egymásnak. El is mondták.

- Ó, drágám! A hajad!

- Tudom! Rémes, ugye?

- Magad csináltad?

- Muszáj volt. Elhoztál mindent, Nancy?

- Nézd, nekem tetszik. Fordulj csak meg!

- Ó, drágám!

- Olyan szélfútta.

- Nekem is olyannak tűnt. Gondoltam is rá, hogy ha hazajutok, csináltatok egy rendes szélfúttát.”

Most jöjjenek a férfiak. A halottvizsgáló-tárgyaláson vagyunk:

„Mr. George Parracot volt az első tanú. … Londonon át Cromer felé tartott, és útközben benézett Auburn Lodge-ba, hogy egy-két dolgot magához vegyen.

- Pontosabban: milyen dolgokat? – kérdezte Mr. Wicks, azzal az érzéssel, hogy dialógus formájában majd gyorsabban megy.

- Hát, szóval, ami azt illeti – mondta George könnyedén -, kellett egy és más. Brillantin, arckrém… meg…

- Arckrém? – Mr. Wicks összeráncolta a homlokát.

- Az – felelte George bűntudatosan, mert hirtelen ráeszmélt, mit mondott. – Kellett.

- Maga arckrémet használ?

Mindenki Parracot úr arcára meredt, amely közben égőpirosra gyulladt.

- Ööö… ami azt illeti, igen – mondta Mr. Parracot csökönyösen.

- Miért? – kérdezte a halottkém, s az ifjú nemzedék a karzaton felfülelt: hátha ez valami új hóbort, amiről még nem tud.

- Arcra – felel George némi elmélkedés után.

Marigold felügyelő úr valamit súgott a halottkém fülébe.

- Azt kérdi, nem-e jobb volna mingyá bekasztlizni – súgott össze az olcsóbb helyek közönsége reménykedve.”

Végezetül egy kis irodalmi csevej. A rendőrségen vagyunk a felügyelő, az őrmester és egy zálogos társaságában. Arról értekeznek, mi volt a neve annak az úriembernek, aki majdnem elzálogosított egy órát.

„- Hát akkor, hol az a név?

Mr. Morris keresgélni kezdett, és egy piszkos papírdarabot vett ki a mellényzsebéből.

„William Macbeth Thackeray.”

- Á! Ez lehetett az igazi neve?

- Krisztuskám, segíts! – fohászkodik Mr. Morris az éghez. – Mit gondol, elkérem az útlevelét, vagy megnéztem, hogy mi van a mellére tetoválva?

- Ne adja nekünk itt a bolondot, Morris. Maga nagyon jól tudja, mikor mond valaki igazi nevet, mikor hamisat.

- Szűzmáriám – mondja Mr. Morris -, hát hányszor…

Bugshaw őrmester úr megköszörülte a torkát, és fölvette az önérzetesebbik ábrázatát.

- Csak ön után – mondta Mr. Morris udvariasan.

- Nem az volt – jelentette ki Bagshaw őrmester.

- Mi nem volt micsoda? – tudakolta a felügyelő.

- Nem az igazi neve.

- Honnan tudja?

- Onnan, hogy az egy irkász volt.

- Ki?

- Hát akiről beszélt. William Makepeace Thackeray.

- Tőlem lehetett. Maga azt hiszi, hogy aki irkász, az nem gyilkolhat csakúgy, mint más?

- Már úgy értem, klasszikus volt.

- Kicsoda?

- Hát William Makepeace Thackeray.

- Hogy érti azt, hogy klasszikus?

- Mint Shakespeare, például.

- Úgy is van – szólalt meg Mr. Morris, felismerve, hogy itt újra bekapcsolódhat. – Mint Shakespeare.

- Úgy érti: mint Edgar Wallace?

Bugshaw őrmester ezen elgondolkodott.

- Na nem, inkább mint Shakespeare. – Egész pontosan körül akarta határolni értékrendszerét. …

A felügyelő újra Bagshaw-hoz fordult.

- Mondja, az a William Makepeace Thackeray, az nős?

- De hiszen mondom, hogy már nem él.

- Mázlista – mondta Mr. Morris a plafonnak.

- Akár Shakespeare. Mausztót.

- Aha. Hát akkor egy személyleírást, ha volna szíves.

A. A. Milne: Micsoda négy nap!

Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982. Vidám Könyvek sorozat. Ford: : Karinthy Frigyes. A fordítást átdolgozta: Révbíró Mátyás.

Illetve: Ciceró Könyvstúdió, 2010.