A legelgondolkodtatóbb karácsonyi versek 1.

T. S. Eliot egyik legismertebb verse a néphit nyelvén "háromkirályokként" emlegetett napkeleti bölcsek utazását kiemeli abból a édeskés, mesei megjelenítésből, amit a legendák mázként rákentek a történetre. A realitást előtérbe helyező elbeszélésmód előrevetíti nagypéntek tragédiáját éppúgy, mint a megváltást el nem fogadók megrökönyödését a halállal szembenézve. "miért vezettek végig ezen az úton? Születésért vagy Halálért?"

Megjött a fagy, siklik a ház falán

Megjött a fagy, siklik a ház falán...

Radnóti Miklóssal borzongunk meg az ősz és tél találkozásának szimbolikus pontján. Ahol megáll a pillanat egy kifeszített képben, mert a halál neszez a közelben. "Félek?"- kérdezi, s az olvasó óhatatlanul a munkaszolgálatosok menetére gondol. A kegyelem ereje azonban felemel: "Nem is félek talán."

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Vers mindenkinek

A költészet napja, amit mi magyarok április 11-én, József Attila születésnapján ünneplünk, igazi hungarikum. Joggal lehetünk büszkék rá. Hisz ha máskor nem, de legalább ezen a tavaszi napon mindenki szembesülhet egy-egy verssel. Az internet, a sajtó, a tévé nem feledkezik el arról, hogy a költészet napjának lényege az olvasható, hallható vers.