Isztambulig minden megváltozhat

Utazás közben néha úgy érezzük, kiléptünk életünkből. Valószerűtlenné válik az otthon éppúgy, mint úti célunk. Mennyivel inkább így van ez, ha a robogó nemzetközi vonat átszeli Európát valamikor a 20. század harmincas éveiben. Graham Greene Az isztambuli vonat című regénye máig izgalmas utazást tartogat az olvasónak.

A regény annak idején az első nagy írói sikert jelentette Greene számára. A filmszerűen pergő események a nemzetközi gyorsvonaton játszódnak, amely hidegben és hóban tart Törökország felé. Különös embereket ismerünk meg, akiknek élete szép lassan összekapcsolódik. Egy titokzatos orvost, egy jóindulatú zsidó fiatalembert, a szegény táncoslányt, az alkoholista újságírónőt, aki gyengéd szálakkal kötődik saját neméhez. Egy trafikosból sikeres íróvá avanzsált férfit, egy lelkészt, akit leginkább a krikett lelkesít és egy olcsó gyilkost is. A sorsok összetalálkoznak, míg Kelet-Európába nem ér a vonat. Szabadka és Belgrád között aztán valami valószerűtlen dolgot produkál számukra a politika és a történelem. Az út közepén egyszerre mintha megszűnne a civilizáció.

Jogállamiság nélkül, a statárium világába csöppenek bele azok, akik véletlenül leszállnak a megállított vonatról. Itt már nem létezik sem pénz, sem könyörület, csak az életbenmaradás ösztöne.

Kinek sikerül visszaszállni az élet megszokott kerékvágásába? Kinek válik mindez csupán rémálmommá? Egy kényelmetlen epizóddá? És kinek végzetes a kaland?

A vonat végül eljut Isztambulba. Minden sors valamiképpen beteljesedik. S bár nincs igazi happy end, a kijózanító igazságtalanságok lekerekednek. A közép-kelet-európai olvasó pedig eltűnődhet, miért éppen errefelé olyan abszurd és bizonytalan minden utazás, térben- és időben egyaránt.

Graham Greene: Az isztambuli vonat

Ford.: Benedek Mihály

Legújabb kiadása: Holnap Kiadó, 2012.

Kép forrása: http://www.huffingtonpost.com/2013/10/10/orient-express_1950s-photos_n_4064232.html