Hervay Gizella: Szélben

Hervay Gizella indulatos költő, és ebben nagyon női. Mintha minden írásával egy-egy pecsétnyomot hagyott volna, hogy igazolja: igenis van létjogosultsága a nőnek, az intellektuelnek, a gondolkodó asszonynak.

Hervay Gizella: Szélben

Nekidőlök a szélnek.

Hasítom karral-combbal.

Egész testem megfeszül.

Járni tanulok.

Nyers mozdulataim felszakítják mindazt,

ami naponta betemeti

belső szabadságomat.

Nekifekszem a szélnek.

Szétszaggatom.

Járok.

Forrás: Hervay Gizella: Az idő körei. Összegyűjtött versek. Kriterion Könyvkiadó, Budapest – Kolozsvár.

Hervay Gizella (Makó, 1934-Budapest, 1982) az egyik legjelentősebb magyar költőnő. Szegény családból származott. Mindenért meg kellett küzdenie. Kolozsváron végezte az egyetemet, majd költőként, szerkesztőként, újságíróként dolgozott. Meséket írt. Nagy népszerűségnek örvendenek azóta is kisfiának, a Kobaknak becézett Szilágyi Attilának írt meséi.  Férje, Szilágyi Domokos az erdélyi magyar irodalom egyik legkiválóbb költője. Hamar megromlott házasságuk, és Hervay Gizella egyedül nevelte Kobakot. Szilágyi Domokos 1976-ban öngyilkosságot követett el. Rá egy évre, 1977-ben a bukaresti földrengéskor fia, az akkor tizenhat éves Kobak meghalt. Hervay Gizella 1982-ben maga is öngyilkossággal vetett véget életének.

A tragikus sorsú asszony nem csak a gyászról írt emlékezetes verseket. Ma éppoly izgalmas végigolvasni azt az életművet, amely az öntudatra ébredés, az identitás megerősítésének lenyomata. Hervay Gizella indulatos költő, és ebben nagyon női. Nem játszadozik a költészetben: számára minden vers saját emberi létezésének egy-egy bizonyítása. Mintha minden írásával egy-egy pecsétnyomot hagyott volna, hogy igazolja: igenis van létjogosultsága a nőnek, az intellektuelnek, a gondolkodó asszonynak.